azt álmodtam, hogy eltört a kezem, kürtőskaláccsal gipszelték be, és lerágtam az egészet.
úgy érzem, nem sokáig bírom már csoki nélkül.

ült a négy lány a gyakteremben, lázasan törték a fejüket egy fontos problémám. egyszerűen nem tudták kielemezni a mondatot, pedig nem mondhatni, hogy nyelvtanilag egy nagy valami volt. dehát hol is van már a nyelvtanérettségi homályos emléke?

- na, figyeljetek. mi az állítmány?
- mit állítok?
- na mit?
- hát, hogy vagy.
- hogy vagy?
- kösz, jól.
- namár. ide figyelj. mit állítok? vagy.
- szerintem nem lesz így jó.
- de.
- dehogyis.

ültek tovább, és ráncolták a homlokukat, mikor hirtelen jött a felismerés, mindannyiuknak ugyanabban a pillanatban, és egyszerre kiáltottak fel a halotti csendben nagy boldogan:

- KURVA VAGY!
- hát persze!!
- mit állítok? hogy kurva vagy.
- ki vagy kurva?
- haha.
- de hülye vagy. szóval alany?
- te.
- igen.
- akkor a szőke meg csak simán jelző.
- de milyen?
- hát minőség...azért ez egyszerű. te szőke kurva. ha ezt valaki látná...

és miután aláhúzták, bejelölték, és alábiggyesztették a nyelvtani fát, és elmentek kesztyűt húzni, mert még sok mindent meg kellett tanulni aznap.

mostanság dívik az egy mese/nap az albérletünkben, ami azért is praktikus, mert még nézni sem kell, egész jeleneteket képes vagyok elszavalni [esetenként végigénekelni], szóval praktikusan még az időm sem telik, mert az agyam másik felével még gondolkodni is tudok.
hakuna matata.

és most pusztítottam el egy egész csomag konyakmeggyet. nem tudom, hogy fogom megmagyarázni a hiányt.